Odamondós 1

Olvastam ma egy blogot, melynek címe: Milyen feleség szeretnék lenni? 

Sok gondolatot ébresztett bennem, az első ez volt: válaszolok a kérdésre: SEMMILYEN! 

Mert én NEM SZERETNÉK már többet feleség lenni.

Miért?

Mert a jelentése, a tartalma részemre megsérült. Sajnos nekem a házasság fogalmáról a szabadságom és egyéniségem elvesztése párosul. 

Feleség szóra a rabság jut elsőre az eszembe. 

Ez a kép meg a válást szimbolizálja részemre.

Nekem ez jutott és az átélt negatív élmények egy életre meghatározták a párkapcsolathoz fűződő viszonyomat. Gondolom sokan vannak evvel így. Nők is és férfiak is. Az átélt negatív élmények engem megerősítettek és megkeményítettek. Egyet nagyon megtanultam: soha senkire nem számíthatsz 100%-ban csak magadra. Ha nehézségekkel nézel szemben csak magad vagy és magadra támaszkodhatsz. Ha van egy kis szerencséd akad valaki aki tényleg önzetlenül odafigyel rád egy kicsit. De a ma világában az emberek többsége csak rohan, fogyaszt és birtokol. Önzően csak magára figyel. Ezért nekem egy másik nagyon fontos jelentéstartalmú szó, a BARÁTSÁG is sérült, és az ILYEN MÁR NINCS vagy ALIG AKAD jut róla eszembe.

Második gondolat

A naivitás csúcsa, mikor fülig elbódult állapotban (melyet szerelemnek hívunk) hozunk döntéseket, melyek kihatása hosszú távú és másokat is érint. A legnagyobb ostobaság szerintem, mert egyáltalán nem tiszta a feje ilyenkor az embernek és hajlamos a másik felet rózsaszín ködön keresztül nézni. A hibákat nem észrevenni, vagy naivul azt gondolni, megváltozik.

HÁT NEM!

Az első reakciók az őszinték, mert akkor nem gondolkodik a másik a cselekedetein. Van egy ilyen jellegű tesztelés is (pszichológiai), amikor mondanak egy szót és a legelső gondolatot kell rá kimondani.  Érdekes eredmények tudnak születni. Éppen ezért sok időt érdemes a másikra úgy szentelni, hogy megfigyeljük különböző helyzetekben, társaságban, kettesben, stb. és LE A RÓZSASZÍN szemüveggel!

A valóság mindig rondább mint amit látni szeretnénk, vagy hinni szeretnénk.

Harmadik gondolat

Az idő. Nagy úr. Elkopnak az érzelmek, a másik megszokottá vagy éppen nyűggé válik, semmi se olyan mint volt. És akkor még ott van az öregedés, a testi változás folyamata, amivel mindenkinek meg kell birkóznia. Nehezen hiszik el az elején a résztvevők, hogy bizony egy párkapcsolat az élet minden területére kihat, megváltoztatja, befolyásolja azt. Itt jön elő egy nagyon fontos tulajdonság, az alkalmazkodás képessége és annak gyakorlási hajlama. 

Bizony, ebben nem vagyunk jók. Mi, ma embere. Elég csak körülnézni a minden napokban és látható, hogy az emberek az saját ÉN-világukba vannak csavarodva és csak azt látják: Én, ÉN, NEKEM, ENGEM, stb.

Negyedik gondolat

Egyenrangú partner, társ. Talán ezt a legnehezebb megtalálni egy párkapcsolatban. Mert hatalmas tolerancia kell hozzá. Mindig mindenben a másikat is figyelembe kell venni. Megtudni és figyelembe venni az ő akaratát, az ő igényét is. Vagyis a magaméról olykor-olykor lemondok vagy kompromisszumot kötök. És ez nagyon nehéz.

Összegzés

Nem a párkapcsolat ellen tüntetek,és senkit nem buzdítok, agitálok arra, hogy egyedül maradjon. Ez mindenkinek a maga döntése. Én csak megpróbáltam rávilágítani arra, hogy bizony a párkapcsolatok a ma emberének a mai világban más egészen más tartalommal, és feltételekkel jön létre mint annak idején. Éppen ezért a CSALÁD fogalma is már mást jelent és már másképpen fest, de ez már egy másik cikk témája.